Ez gombóc a javából! |
Készítettem megint egy nagy adag túrót, egy részéből körözött készült, aminek igen örült a család :-), viszont egy tekintélyes mennyiség továbbra is ott figyelt a hűtőben.
Egy kiadós estébe nyúló séta után a vacsora kérdését latolgattuk, családilag. Az eredeti elképzelésem szerint lasagne lett volna a vacsi (másnap ebédre készült el), de mire hazaértünk rákívántam a túrógombócra, az ötletemet nem vétózta meg senki, sőt inkább helyeslő biccentés, és széles mosoly kísérte bejelentésem.
Nagyából össze is válogattam fejben az alapanyagokat, hogy én miből készíteném el, meg is osztottam Családfőnkkel :-), az ötletem.
Tetszett is neki, de azért biztos, ami tuti leültünk Vele a net elé, hogy hátha valaki megelőzött már, és feldobott egy jó kis receptet. Csalódnunk kellett, mert nem sok mindent találtunk. Egy két, olyan az íze mintha, gombóc receptet leltünk, a második után Ő összecsukta a laptopot, és közölte, “Szerintem nyugodtan csináld úgy, ahogy kigondoltad, jó lesz az úgy!” Ez a fajta bizalom nagyon jól esett, és nagy tettekre sarkallt. 🙂 Bevonultam, hát a kísérleti laboratóriumomba, azaz a konyhába és elkészítettem “A” túrógombócot! Ami egyébként annyira egyszerű, hogy csodálom, hogy még senki nem tett közzé hasonlót! Lássuk:
Jó étvágyat! |
Melegen, lekvárral tálaljuk!
Tipp: Én készítettem mellé a tejkészítésből maradt kókusz-kesu masszából, citrommal, tejjel és eritrittel, egy tejfölre hajazó krémet.
Tapasztalat: Másnap ebédre maradt Férjecskének kb. 10 gombóc, és azt mondta, hogy állás után az íze átlényegült és inkább nevezné gesztenye gombócnak, némi túróval!
Fogok még kísérletezni, kókuszliszttel is, majd beszámolok! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: