A Mihály nap margójára

A Waldorfos hagyományok egyik jeles ünnepe a télbe vezető Szent Mihály napja, máshol kevésbé tartják számon, mi is azóta ismerjük behatóan, amióta a gyermekeink ilyen iskolába, óvodába járnak.

Ez egy kedves, megható ünnep, sok mindenről szól egyszerre: a fényről és a sötétségről, bátorságról és félelmeinkről, jó és rossz cselekedeteinkről.

Ekkor veszik kezdetét a betakarítás és a felkészülés a hosszú télre, ez a befelé fordulás, befelé figyelés időszaka is!

Szent Mihály napja (szeptember 29.) (Forrás)

Szent Mihály napját abban az időszakban ünnepeljük, amikor a napok rövidebbé válnak, a sötétség elhatalmasodik. Szent Mihály az emberiség védője, aki legyőzi a Sárkányt, erősíti bennünk a bátorság, az együttérzés és a kitartás eszméit. A gyerekek történeteket hallgatnak a bátor lovagról, aki fénykardjával legyőzi a szörnyet. Ez a kép a gyerekeket arra szólítja, hogy lelkükben is szembe tudjanak nézni saját félelmeikkel.

Szent Mihály ünnepkör

Mihály arkangyal – aki magában hordozza az őserőt, aki az emberek bátorítója, segítője, a gonosz hatalmának legyőzője – az ünnepkör meghatározója. Szent Mihály történetét mesében és az ünnepkörhöz kapcsolódó játékokban jelenítjük meg. Ebben az időben tesznek a gyerekek “bátorságpróbát”, ahol néhány akadályon kell magukat átküzdeni, és ha bátor volt, akkor jutalmául megkaphatja Szent Mihály kardját, a bátorság bíbor palástját, és a koronát a fejére. A legenda ilyen átélésével jut élményhez a gyermek, amely majd segíti, hogy későbbi élete során önmaga is meg tudjon küzdeni a maga sárkányával, gonoszával és azt a lelkében le tudja győzni. Az ünnephez szorosan hozzákapcsolódik a mérleg és a kenyér szimbóluma, ami az évszakasztalon és a mindennapi tevékenységekben is megjelenik. A mérleg az emberi mértéket mutatja a jó és rossz között, amit mi a gyerekekkel együtt az évszakasztalon elhelyezett mérlegben megjelenítünk a reggeli körök alkalmával. A mérleg egyik serpenyőjében egy nagy fekete kővel jelképezzük a rosszat, míg a másik serpenyőjében a gyerekek által gyűjtött fehér kövecskékkel, a jót helyezzük szembe és mérjük meg a jócselekedetek “súlyát”.

A nyárhoz kapcsolódva még ebben az időszakban a búzamagokat kiszedegetjük a kalászokból, megőröljük, és bedagasztjuk, cipónak kisütjük. Ez a Mihály cipónk, mely jelképezi, hogy ezentúl, az év során, az új gabonából készítjük el cipóinkat, kalácsainkat. Ezzel is a természet folyamatosságát kívánjuk jelképezni.

A bátorság próba alkalmával a négy fő elemmel küzdenek meg a gyerekek / tűz, víz, levegő, föld/.

Ebben az időben fontos, hogy felébresszük a gyerekek jó szándékát. Az ünnep első reggelén pl. egy kétserpenyős mérleg egyik felét egy nagy fekete kő húzza le, a gyerekek segítsenek Mihály arkangyalnak azzal, hogy minden nap  mese után egy-egy fehér kavicsot tesznek a másik serpenyőbe.(Vagy minden egyes jócselekedet után tehetnek egy-egy fehér kövecskét.) Egyszer csak egyensúlyba kerül a mérleg, majd a „jó” oldal lesz a nehezebb.

És az ovisok kedvence 🙂 a Sárkányeresztés- ez a szép szokás nagyon jól illik Szent Mihály ünnepéhez: A magasan repülő sárkányt erősen tartja egy gyermeki kéz lenn a földön, s vissza is tudja hozni akár. 

Ez olyan szép nem???