Szép, illatos, és finom
A statisztika szerint a kenyér és a desszert receptek a legnagyobb érdeklődésre számot tartó bejegyzések! Ez teljesen érthető, hiszen a desszertekkel lehet megédesíteni a hétköznapokat, a mindennapi kenyér pedig már régóta része az emberiség életének, ételének, nehéz róla lemondani. Éppen ezért ez utóbbi okozza a legnagyobb fejtörést, amikor valaki, valamilyen okból életmódot vált, pláne, ha ez nem egy belső elhatározásból történik, hanem valamilyen egészségügyi körülmény miatti kényszerű váltás. Én már 9 éve sütöm a családunknak a kenyeret, a legelején boltban vásárolt lisztből, majd saját őrlésű tönkölylisztből készítettem, és nem csak kenyeret, hanem kiflit, zsemlét, péksütemények teljes tárházát. Mindig is szerettem ezeket az illatos csodákat magam készíteni, és persze öröm volt az is, hogy a családom imádta ezeket a finomságokat. Majd jött a paleo, a családunkat érintő halmozott ételintolerancia miatt! Amikor ez kiderült, a kisfiam elsírta magát, hogy akkor mi mostantól mit fogunk enni??? Szívem szerint én is sírtam volna, de úgy gondoltam előbbre vivő, ha sírás helyett belevetem magam a sűrűjébe! Nekem is nagy segítségemre voltak a különböző blogokon fellelhető desszert receptek, hogy a gyerekekkel el tudjam fogadtatni az új helyzetet. De a kenyér receptek egyre másra csalódást okoztak, egyik sem ízlett igazán. Más alapanyagok, más állag, más ízek, kezdő paleósként mindent újra kellett tanulni, amikor már végre kezdtem belejönni, kiderült, hogy Levinek még tojásfehérje intoleranciája is van, így az addigi tetemes mennyiségű tojással készült kenyér receptek mind felejtősek lettek. Ekkor kezdtem igazán kísérletezni a tojásmentes, t.fehérjementes kenyerekkel, ezekre vagyok a legbüszkébb :-)! Ezek már nem csak szerintünk finomak és szépek, mazochista módon szoktam kóstoltatni nem paleókkal és férfiakkal, mert Ők kritikusabbak. Nagy örömömre ezeken a teszteken is sikerrel szoktak átmenni! Nemrégiben kaptam, egy felháborodott olvasói levelet, hogy megsütötte az általam posztolt kenyeret és nem sikerült úgy, mint ahogyan nekem a képen van, biztos élesztőt használtam, vagy sütőport, mert egy pék ismerőse azt mondta, hogy ilyen állagot csak így lehet elérni!!! És szomorú, hogy azért hogy reklámozzam az oldalam ilyen recepteket teszek fel! 🙁 1. Még nem is reklámozok semmit! 2. Kedves olvasóim ezúton szeretném mindenkivel tisztázni, Én azért hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsen azoknak akik hasonló cipőben járnak mint mi! 3. Nem szoktam olyan receptet posztolni, ami nem saját, soha nem közlök olyan fotót, amit nem én készítek! Ha valakinek az ötlete nyomán gondolok tovább egy receptet, vagy bútor festést, vagy bármit olyan anyagot közlök ami engem inspirál, akkor mindig forrásmegjelöléssel teszem, illetve a blogoldalról is szoktam írni, hogy miért szeretem, mi tetszik nagyon. Tehát, ha nem sikerül valami elsőre, vagy akár másodjára sem, mint ahogyan nekem akkor kéretik tovább kísérletezni, és vállalni a felelősséget, ha elrontottuk! Nem szabad elkeseredni, mert ez egy tanulási folyamat része!!! Levélben, vagy hozzászólás formájában is szívesen válaszolok, de sajnos nem tudok ott lenni mindenkivel, amikor nekiáll sütni! 🙁
1 kenyér és 5 zsömi.
És most itt egy új recept az alábbi mennyiségből 5 db (összesen 424 gr) nagy zsemle, és egy darab 415 gr-os kenyér készült:
150 gr mandula
150 gr szezámmagliszt (nem őrlemény!)
150 gr lenpehely (lenmag kávédarálón őrölve, NEM LISZT!)
3 ek. gesztenyeliszt
2 ek tápióka keményítő
1 tk. szódabikarbóna
2 tk. só,
1,5 (púpos) ek. útifű maghéj liszt
2 ek. zsiradék (kókuszolaj, vagy disznózsír)
1 tk. ecet
kb. 4 dl víz,
azért csak kb. mert menet közben látszik, ha kell még hozzá, szerintem az őrlemény, vagy liszt fajtájától is függ! A folyamat vége felé már lassan adagoljuk! Ha már tudjuk gyúrni, akkor hagyjuk állni kb. 20 percet, ezalatt az útifű maghéj megszívja magát és indokolt lehet még további víz hozzáadása.
A zsemléket, vagy kenyeret vizes kézzel lehet szépen formázni vekni, vagy cipó formájúra. Majd sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, távol egymástól, mert szépen megnövekednek, és ahol összeérnek nem tudnak jól átsülni! Alsó-felső sütéssel kb. 50 percig sütjük 200 °C-on. Ezután nézzünk be a sütőbe, picit nyomkodjuk meg az ujjunkkal, ha puha a külseje, akkor süssük még további 10-15 percig, én ilyenkor már átkapcsolom a sütőt légkeverésre, mert azt figyeltem meg, hogy akkor lesz szép pirosas kérge!
Az útifű maghéjtól lesz ilyen szép magas!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: