Most, hogy már elmúlt a karácsony beszéljünk erről: Csodavárás, ámítás, netán hazugság, meddig lehet fenntartani a karácsonyi csodát?
A fiaim 10 éves és 8 éves kezdenek abba a korba érni, amikor még akarják hinni a csodát, de azért már mégis csak egyre több információjuk van a Karácsonyról! Az iskolában is egyre több gyerek van felvilágosítva, megy az észosztás rendesen, meg hát az eltelt évek alatt felgyűlt emlékek, is arra engednek következtetni, hogy talán ez az egész Jézuska, angyalokkal sztori nem is biztos, hogy igaz.
Mint mondtam, hinni még akarnak, de családunk felnőtt tagjai szinte akarják, hogy legyen már vége ennek a Jézuska sztorinak és tudják már meg végre a gyerekek, hogy ezek a dolgok, amik a fa alatt vannak, azért mégis csak tőlük való. A dédink például így adta oda nekem a pénzt: “Nekem mindegy Kisjányom, hogy mit veszel, de tudják a gyerekek, hogy tőlem van!” :-O Sokat törtem a fejem, hogy 3 évesünknek és a 1,5 éves cseppnek hogyan hozom tudomására, hogy ezeket az ajándékok minden eddigi híresztelés ellenére bizony-bizony Déditől kapták…
Ráadásul a többi nagyszülő sem tud “társ lenni”, hogy könnyebben fenntarthassuk a karácsony csodáját. Anyukám például, amikor a nagyok ott voltak, nekik szegezte a kérdést: Na és jó még a kabát, amit tavaly vettem nektek karácsonyra, jaj akarom mondani a Jézuska hozott??? :-S Fiaim reakciója erre: “Anya, karácsony témában ez a Mama olyan béna…:-(
No, el is határozták, hogy most bizony kikémlelik a dolgot, és Ők bizony nem hajlandók bemenni vacsora után a Nagyszülőkkel a szobába, mert biztos akkor rakjuk a fa alá az ajándékokat! 🙂 Ezt megelőzendő “gonosz” tervet eszeltünk ki, a fenyőfát 23 éjjel szokták meghozni az angyalok és ezt 24-én együtt díszítjük fel, az idén azonban másként cselekedtek. Ugyanis meghozta a becsomagolt ajándékokat is, és az volt a kíváncsiság “büntetése”, hogy csak vacsora után lehetett kibontani a kívánatos csomagokat. Nehéz volt, de mégis hiteles lett, mert több bizonyíték is keletkezett arról, hogy mégis csak az angyalok hozzák a fát és a Jézuska az ajándékokat.
A véletlenek is segítségünkre voltak, mert például, olyan dundi fába szerettem bele, ami sokkal szélesebb, mint az ajtónk, így ha nem lett volna összekötve, bizony nem fért volna be. Mivel a fiúk már csak kicsomagolt állapotába látták, rögtön megállapították, hogy ezt a fát bizony, csak csoda útján lehet hozzánk eljuttatni, mert Apa bizonyára hangosan szitkozódott volna, amíg megpróbálta volna beszuszakolni a jól megtermett darabot. Arra meg bizonyára felébredtek volna Ők is :-)) A másik bizonyíték, az lett, hogy az ajándék kísérő kártyák olyan tollal voltak megírva, amilyen nekünk nincs a háztartásban :-), legalábbis Ők még nem találkoztak vele 😉
Mint látható akarják még a csodát, de vajon meddig tudják még fenntartani az illúziót ennyi külső hatás ellenére?