Jó étvágyat!

Az időjárás előrejelzés szerint szép idő várható a hétvégén! 🙂 Érdemes ezt kihasználni, és a napos órákat a szabadban tölteni. De mi a helyzet velünk háziasszonyokkal, amikor ez a fránya család hétvégén, szép időben is éhes???

Nos most egy finom, egészséges és gyors recept következik! Természetesen rohanós hétköznapokon is jól jön, ha van néhány ilyen recept a tarsolyunkba! A csirkecomb elsülöget a mi társaságunk nélkül is, a zöldségnek pedig kb. 30 perc kell!

Hozzávalók 6 személyre:

6 egész csirkecomb

só ízlés szerint

kb. egy evőkanálnyi szárított borsikafű

4 ek. zsiradék én most kókuszolajat használtam

A csirkecombokat megtisztítjuk, előmelegítjük a sütőt 200°C-ra hőlégkeverésre állítjuk. Egy megfelelő méretű tepsit kikenünk 2 ek zsiradékkal, majd ebbe a combokat szorosan egymás mellé fektetjük. Megkenjük a maradék zsiradékkal, majd sózzuk és széles morzsoló mozdulatokkal megszórjuk a borsikafűvel. Mehet is a sütőbe nekem most 1 óra 5 perc alatt sült készre /belül omlós, kívül ropogós :-)/!

A körethez:

5 nagy répa

4 közepes gyökér

2 közepes cukkini

1 nagy cékla

2 ek. + 1 tk zsiradék

só ízlés szerint

kb. 1 tk borsikafű

A zöldségeket megpucoljuk, kivéve a cukkinit, és egyenlő kockákra vágjuk. Ehhez ne habozzunk igénybe venni családunk tagjait, hivatkozhatunk a közös együttlét örömeire ;-)!

Előveszünk egy óriási méretű serpenyőt vagy wokot és beleteszünk 2 evőkanálnyi kókuszolajat. Felhevítjük és beletesszük a zöldségeket -kivéve a céklát- sózzuk, borsikafűvel, ezt is szórjuk meg a csirkénél alkalmazott morzsolós technikával és pirítsuk néhány percig, majd öntsünk alá kevés vizet és fedő alatt pároljuk készre.

A céklát kb. 1 teáskanálnyi zsiradékon pirítsuk meg, sózzuk, szórjunk rá is a borsikafűből és pároljuk készre, azért tesszük karanténba, vagyis külön serpenyőbe, hogy gyönyörű színét megtartsa magának.

A tányéron újra visszatérhet társaihoz, és kiegészülve az időközben megsült csirkecombbal forrón tálalhatjuk is!

Jó étvágyat!

Sosem volt naplóm, csak napló próbálkozásaim, kb 1 hétig vezettem napról napra, majd utána hetente próbáltam leírni a memoáromat, de mivel már nem volt számomra értelme a dolognak rövid idő múltán nyűg volt írogatni bele, majd már elő sem vettem. Persze, amikor ezeket a napló kezdeményeket megtaláltam, és elolvastam, mindig nagyon jól mulattam, megint eldöntöttem, hogy most kitartok és vezetem rendesen a naplót, de ez a terv rendszerint úgy végezte mint a többi.

Amikor elkezdtem a blogírást, magam sem hittem benne, hogy tovább fog tartani néhány hétnél , de aztán egyre másra születtek a bejegyzések, és én is kezdtem egyre jobban rákapni az ízére. Gyakran azon kapom magam, hogy fejben bejegyzést írok mindenről, bármiről. :-)) Úgy érzem, hogy született még egy gyermekem a meglévő négy mellé :-)), akivel foglalkoznom kell nap nap után.

A legviccesebb azonban, ahogyan a családom viszonyul ehhez az egészhez. Először szokták a helyzetet, furcsa volt nekik, majd büszkék lettek rám. A nagy fiaim, ha elkészül egy-egy étel, már úgy szedik a tányérra, hogy fényképezhető legyen, nem morognak, amikor a 200. fényképet kattintom el és már majd éhen halnak az asztal mellett, :-O sőt versenyeznek, hogy kié lesz az a tányér amelyik megörökítésre került az utókornak. Ő folyamatosan a statisztikámat lesi, hogy feljebb kúszik-e a nézettség, tegnap, például, amikor majdnem megvolt a 20.000 megjelenítés :-),  a három fiú ült a kanapévá avanzsált lócánkon, és mint egy focimeccsen szurkoltak, időről-időre visszakattintva a piros csíkos grafikonra. 🙂

Persze egyszer fent, egyszer lent, szeptemberben, meglehetősen vissza esett itthon a népszerűségi indexem, mert akkor érte Őket a nagy felismerés, és a meglepődés, hogy az Iskolában, és az ismerősök között milyen sokan olvassák a bejegyzéseimet. Nem volt többé titok, amit leírtam közkincsé lett, legalábbis, ami a szűk környezetünket illeti. Levit idézve: “Anya kb. mindenki olvassa a blogodat, még az osztálytársaim is!”

Ebben az időben több “támadás” is megtalált főként, azokkal a tartalmakkal kapcsolatban, amiket a személyes fül alatt tettem közzé, gyorsan rá is jöttem, hogy ez a fajta megosztás meglehetősen kétélű fegyver, én akartam beolvasni a világnak, aztán visszanyalt a fagylalt. 🙁 Nem is született azóta ilyen témában bejegyzésem, egészen máig. 🙂

És hogy miből lesz egy új bejegyzés?? Például egy reggeli kávéból…

Ma, amikor kitöltöttem a reggeli kávémat Hannuskám nagy barna szemét rám emelte és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

– De szép a kévéd.

– Ugye milyen szép, a kávézásnak meg kell adni a módját…

-Anya tudod mit fel kellene rakni a blogodra, de tényleg!!! Tedd fel!

– :-)))

Részünké vált, családtagunk lett, befogadtuk….

A süti keresztapja Levi lett, neki jutott eszébe ez a találó név, hiszen a szép sötétbarna-sárga csíkos megjelenése, pont úgy fest, mint Tigris a Micimackóból. 🙂

Ősz derekán járunk, az időjárás is ízelítőt ad a ránk váró téli hideg időből. Tegnap már nem csak a kis kandallónkkal, hanem a nagy kazánnal is be kellett fűteni. Brrrr…

Mindezek mellett viszont megérkeztek az ősz szép színes, ízes csodái is, a sütőtök, az alma, a körte, a dió. Még a mi kiskertünk is megajándékozott 2 db sütőtökkel :-). 

Ennek örömére készítettem tegnap vacsorára sült sütőtököt, és egy melengető finomságot a Tigris szeletet.

Szeptember közepétől nálunk amúgy is kötelező elem a sütőtök, mindig van itthon, és nem csak sülve fogyasztjuk ám, hanem szoktam készítek belőle levest, köreteket, energia golyót, és még sok minden mást is…;-).

De ejtsünk most néhány szót a mai desszertünkről: a tésztája dió és mandula őrleményből készült, a krém, pedig sült sütőtökből és dióból, tehát dió a négyzeten. Van még benne sok-sok fűszer, ami már mind a telet és főként a karácsonyt idézi meg nekünk.

A sütinek több előnyös tulajdonsága is van:

1. Nagyon gyorsan, és egyszerűen elkészíthető.
2. Amellett, hogy finom, nagyon szép is, ezért bármikor megállja a helyét az ünnepi asztalon is!
3. Nagy előnye még, hogy másnapra még finomabb, addigra teljesen összeérnek benne az ízek, ergo egy nappal hamarabb is elkészíthető!

Hozzávalók:

A tésztához:

12 dkg dió /őrölt/

8 dkg mandula /őrölt/

9 dkg eritrit

3 db tojás

3 ek psyllium (útifű maghéj) és annyi víz, hogy együtt 3 dl legyen, egy pohárba beletesszük, és hagyjuk, hogy megduzzadjon

1 dl víz

 2 ek. kakaópor

1/2 kk frissen reszelt szerecsendió

1 kk fahéj

1/2 kk. gyömbér

1/2 kk. őrölt szegfűszeg

4 csepp vanília oldat (Aromax)

1 kk szódabikarbóna

1 csipet só

A tojást és az eritritet habverővel fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk az őrleményeket, a szódabikarbónát, a sót, a fűszereket és a kakaót. Átkeverjük, majd jöhet a megduzzadt psyllium és még a víz, majd legvégül a vanília.

Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és a tésztát egyenletesen elterítjük benne, 180°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel 18 percig sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni. Amíg hűl, készítsük el a krémet, ami nagyon egyszerű!

A krémhez:

25 dkg sült sütőtök

10 dkg puha kókuszolaj, de nem folyós

10 dkg pirított dió

5 ek eritrit

A botmixer poharába beletesszük az összes hozzávalót és  addig járatjuk benne a gépet, amíg a krémes állagot elérjük. Na ugye hogy egyszerű?

Most már csak a sütemény összeállítása van hátra, az elkészült lapot 3 egyenlő részre vágjuk, egy nagy tálra tesszük az első lapot, ezt megkenjük vékonyan szilvalekvárral, majd jöhet a sütőtökös krém, majd a következő lapot ráhelyezzük az első réteg tetejére, ezt is megkenjük először lekvárral, majd a krémmel, végül ráhelyezzük az utolsó lapot, ezt már csak krémmel kenjük meg, és ha maradt még a tálban a narancssárga krémünkből, akkor az oldalát is bevonhatjuk vele.  A tetejét pedig megszórhatjuk az alábbiak szerint leírt csokis-dióval: egy marék diót durvára darálunk, serpenyőben megpirítjuk majd a tűzről levéve, a még forró serpenyőbe beleteszünk 2 kocka (most Lidl-ben vásárolt 74 %-os) étcsokoládét, apróra tördelve. Amikor a csokidarabok felolvadtak, fakanállal összekeverjük őket, így a pirított dió szép fényes csokibevonatot kap. Ha a serpenyő teljesen kihűlt, nyugodtan adjuk át a sorakozó gyermekseregnek, hogy “tisztára” nyalhassák 🙂

Melengető finomság, hideg estékre!

Jó sütögetést!

Szerintem a keksz gyártás nem nagy ördöngösség, nem kell hozzá nagy tudomány!

Motivációnak megteszi egy kis édesség utáni vágy, váratlan vendég betoppanása, vagy egy új tízórai ötlet! Előbbiek bármelyikének esetén az ember lánya képes a kekszek, energia golyók és szeletek tárházát kihozni, szinte a semmiből. A végeredmény pedig valahogy, mindig finom! :-))

Ennek a keksznek a története nagyon egyszerű, amikor a sütés nélküli tökös-almás szeletet készítettem, addig-addig eszegettük, kóstolgattuk, mígnem észrevettük, hogy a süti alapjának az íze nagyon hasonlít a paleo korszakunk előtti zabkekszre. Rögtön tovább is gondoltam, hogy némi módosítással, milyen remek kis kekszecske kerekedne belőle.  Mire azonban a kivitelezésig eljutottam, a mandula elfogyott a spájzból, viszont jókora adag török mogyoró mosolygott rám. Innentől fogva nem is volt kérdés, hogy a mogyoró lesz a főszereplője ennek a történetnek.

Hozzávalók kb. 20 db kekszhez:

• 40 dkg török mogyoró
• 10 dkg kókuszolaj
• 1 egész tojás
• 5 ek. eritrit (ez így nem túl édes, tea, vagy kávé ideális kísérője, nyugodtan rakhatunk bele többet, vagy akár mézre is lecserélhetjük egy részét)
• 2 ek kakaópor
• 1/2 kk. fahéj
• késhegynyi szódabikarbóna

Tehát, szépen kimérjük a hozzávalókat, utána már más dolgunk nincs is mint előbányászni a robotgépet, annak is az S-kését és már indulhat is a móka, akarom mondani munka ;-). Tesszük egyik hozzávalót a másik után a gép pedig elvégzi a munka oroszlánrészét. Azért a mogyorót hagyjuk kb. 5 percig csak magában kavarogni, mert akkor lesz megfelelő állagú a kekszünk. Amikor elkészült a kekszmassza, betehetjük a hűtőbe rövid időre, mert akkor könnyebb formázni.

Formázás: Megnedvesített tenyerünk között golyót formálunk, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk és rátenyerelve koronggá lapítjuk egyiket a másik után.  190 °C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel 16-18 percig sütjük, tepsiben hagyjuk hűlni, amíg megszilárdul, majd rácson hűtsük tovább.

És hogy honnan a név, hát onnan, hogy amikor az első alkalom után megkérdeztem a fiúkat, hogy milyen volt a keksz, süthetek-e ilyet máskor is, akkor egyszerre vágták rá:

Valódi felfrissülés! Egy kávé, vagy tea, és mellé egy falat illatos mogyoró keksz!

Kérek még!!! 🙂

Amióta figyelnünk kell arra, hogy az ételeinkbe ne kerüljön liszt, azóta döbbentünk rá, hogy jó szokás szerint, szinte minden étel tartalmaz, valamilyen formában némi gabonaőrleményt. Rejtett formában megjelenik a virslikben a sonkában, a kolbászban, a csokoládéban ?!  Az éttermekben és a munkahelyi menzán szósznak álcázzák, vagy valamiféle bunda formájában kerül a húsra. Az az igazság, hogy nem csak Magyarországon ilyen elkeserítő a helyzet, mert Ő az idén több ízben járt külföldön és steak-en kívül mást bizony nem igen tudott enni. 🙁

De mit, van mit tenni, mi is ezeken az ételeken nőttünk fel,szerettük is ezeket, ezért pártfogásomba vettem néhányat, ilyen példának okáért a rántott hús, vagy zöldség, mert azt is szeretjük ám! Ahogy áttértünk a paleolit étrendre hamar elkészült az első próbálkozásom is, hiszen elengedhetetlen volt  a panír paleosítása. 😉

Az elmúlt, lassan egy évben készült néhány csapni való kísérlet ez ügyben, de mindig is mondom, hogy rendkívül elnéző, türelmes és rendes családom van, főként ami az evést illeti, ezért a kísérleti alanyokat is nagy lelkesedéssel tüntették el a tányérról. :-))

No de én nem vagyok az a beletörődős fajta, úgyhogy addig-addig próbálkoztam, amíg végül megszületett az ideális panír és sütési konstelláció, mert hogy ez utóbbi nagyon nem mindegy! A paleo panír ugyanis zömében szezám, ami ugye mint tudjuk sütés hatására nem által megégni és megkeseredni, ezért hogy ennek elejét vegyük ne csapjuk forró zsiradékba a rántásra kész húsokat, hanem kenjük meg, vagy spriccoljuk le zsírral, vagy olajjal, és tegyük be a 200 °C-ra előmelegített sütőbe alsó-felső sütésre, mert ha így járunk el, akkor, mire illatozik a panír, addigra a hús is megsül a rucija alatt!

Tehát az eljárás a következő. Veszünk három mély tányért, az elsőbe szezámlisztet teszünk (olajtalanított), következő tányérba a tojásokat felverve némi sóval, a harmadik tányérba pedig rakhatunk egész szezámmagot, őrölt mandulát, mogyorót, vagy diót is!

A húst, ha csont nélküli, akkor klopfoljuk (én folpack alá teszem a húst, akkor nem röpdösnek a hús darabok szanaszét), csontos csirkecomb esetén a csont mellett szoktam megszurkálni. Enyhén sózzuk, majd kezdődhet a panírozás, megforgatjuk a szezámlisztbe, majd a tojásba végül a magba, vagy magőrleménybe.

Sütőpapírral kibélelünk egy megfelelő méretű tepsit, vékonyan megkenjük az általunk kiválasztott zsiradékkal, és egymás mellé fektetjük az így bebugyolált húsokat, vagy zöldségeket, a tetejét is megolajozzuk. Majd berakjuk a sütőbe és készre sütjük. Hogy mennyi ideig napoztatjuk őket, az függ  hús fajtájától, és vastagságától is, a csirkemell, és a zöldségek kb. 30 perc alatt lesznek készen, a comboknak kicsit több idő kell!

Jó étvágyat!