A retró szekrények új ruhája I. rész

Amikor a rezgő csiszolóval a kezemben cseszekedek már kb. 3-4 órája egy kimustrált, öreg szekrény előtt, mindig megállapítom magamban, hogy én tuti nem vagyok normális!!!És ezzel ilyenkorra már Ő is egyetért! 🙁

A menetrend a következő: begyűjtök, valami ócska szart, ilyenkor még drága párom is lelkes, támogat engem és az ötletem! Hurrá, Anya alkot! Majd, amikor fantáziám beindul és lelkesen osztom meg vele újabb és újabb agymenéseimet, már csak ködös tekintettel bámul rám. Néha hümmög, mintha figyelne, de egy-egy kérdésből rögtön ki is derül, hogy nem is érti meg, nem is érdekli, hogy kék lesz e vagy sárga! 🙁 Ez ám a valódi alkotói szabadság! 😉

Még mindig a hajrá Anya program fut, de azért, már jönnek a burkolt, majd a kevésbé burkolt megjegyzések! Mert, amíg gyűjtöm az ötleteket, – ami nem vesz igénybe csupán csak néhány napot, maximum 1-2 hetet- addig a megszerzett leharcolt bútordarab ott csúfoskodik a teraszunkon. Kerülgetjük, és persze mindennap megállapítjuk, hogy ez bizony ronda, és nagyon frusztráló, hogy a műhellyé kinevezett teraszunk borzasztó rendetlen miatta. 🙁

Tehát az alany ott áll, és türelmesen várja, hogy történjen már végre valami. Ekkorra Ő már meglehetősen gyakran tesz említést arról, hogy egész jó lenne ez a szekrény tűzifának…

Végre eljön az alkotás napja, ehhez most megjött a jó idő is, megvettem a festéket és jöhetett a munka oroszlánrésze, kezdetét vette a csiszolás! Persze ebből mindig újabb családi bonyodalom származik, hiszen, ha csiszolok akkor a bútort simogatom, és nem a családot. Ilyenkor kénytelen Ő feláldozni magát… Ezt hősiesen viseli, kb. 1,5 órán át, de nemtetszésének persze délutánra hangot ad. 🙁

Mert ezek a “büdös kölkök” nem átallanak folyton folyvást újabb és újabb igényekkel előállni. Ilyenekre gondolok: játszhatok a gépen, társasozunk, éhes vagyok, szomjas vagyok, kakálni kell és csak apa törölheti ki a fenekem, közben Soma átmegy majmócába, és csak ölben hajlandó jól érezni magát… Így hát szegény hányatott sorsú 4 gyermekes apuka délutánra kipurcan és elege lesz az én önmegvalósító, bútorfestő, újragondoló hülyeségemből.

Dohog, duzzog..

De azért amikor elkészültem a festéssel, megkérdezte, lefényképezted???:-)

És, hogy pontosan mire is készülök most? Ebből a csotrogányból, és egy nagyi kredenc aljából álmodtam meg az új hálószoba bútorunkat. A folytatásban jön még egy Vaterázott hatalmas háromfiókos komód, ami csupa szú, valamint egy kiselejtezett 3 részes paraván, egy óriás tükör, és a dédnagyanyám nászajándékba kapott fésülködő asztala, az utóbbiak viszont biztos, hogy csak tavasszal kerülnek be az eklektikus kollekció újabb darabjaként. 🙂

Mutatom az első alanyokat: