Szerintem a keksz gyártás nem nagy ördöngösség, nem kell hozzá nagy tudomány!
Motivációnak megteszi egy kis édesség utáni vágy, váratlan vendég betoppanása, vagy egy új tízórai ötlet! Előbbiek bármelyikének esetén az ember lánya képes a kekszek, energia golyók és szeletek tárházát kihozni, szinte a semmiből. A végeredmény pedig valahogy, mindig finom! :-))
Ennek a keksznek a története nagyon egyszerű, amikor a sütés nélküli tökös-almás szeletet készítettem, addig-addig eszegettük, kóstolgattuk, mígnem észrevettük, hogy a süti alapjának az íze nagyon hasonlít a paleo korszakunk előtti zabkekszre. Rögtön tovább is gondoltam, hogy némi módosítással, milyen remek kis kekszecske kerekedne belőle. Mire azonban a kivitelezésig eljutottam, a mandula elfogyott a spájzból, viszont jókora adag török mogyoró mosolygott rám. Innentől fogva nem is volt kérdés, hogy a mogyoró lesz a főszereplője ennek a történetnek.
Hozzávalók kb. 20 db kekszhez:
Tehát, szépen kimérjük a hozzávalókat, utána már más dolgunk nincs is mint előbányászni a robotgépet, annak is az S-kését és már indulhat is a móka, akarom mondani munka ;-). Tesszük egyik hozzávalót a másik után a gép pedig elvégzi a munka oroszlánrészét. Azért a mogyorót hagyjuk kb. 5 percig csak magában kavarogni, mert akkor lesz megfelelő állagú a kekszünk. Amikor elkészült a kekszmassza, betehetjük a hűtőbe rövid időre, mert akkor könnyebb formázni.
Formázás: Megnedvesített tenyerünk között golyót formálunk, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk és rátenyerelve koronggá lapítjuk egyiket a másik után. 190 °C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütéssel 16-18 percig sütjük, tepsiben hagyjuk hűlni, amíg megszilárdul, majd rácson hűtsük tovább.
És hogy honnan a név, hát onnan, hogy amikor az első alkalom után megkérdeztem a fiúkat, hogy milyen volt a keksz, süthetek-e ilyet máskor is, akkor egyszerre vágták rá:
