Ötletvár

Befőttes üvegből, dekoratív lebegő tároló.

Ma egy egyszerűen megvalósítható és általunk ki is vitelezett ötletet szeretnék megosztani veletek. Innen lestük el Inspirációk. hu. Mi a konyhában használjuk mag és egyéb paleo alapanyag tárolására. Kell hozzá néhány egyforma befőttes üveg jól záródó tetővel és üvegenként 3 db csavar. 
Kijelöljük az üvegek helyét, mi eltoltan raktuk egymás mögé, ha ti is így rakjátok fel akkor a legnagyobb kezű családtag legyen otthon, hogy kipróbálhassa, hogy Ő is hátra tud-e nyúlni az üvegek között. Amikor ez megvan kijelöljük a tetők helyét és, ha szerencsések vagyunk akkor lapul otthon a szerszámos ládában egy jó kis akkus csavarozó, amivel pikk-pakk behajtjuk azt a három csavart, ami a biztos rögzítéshez szükséges. Ha nem áll rendelkezésre akkus csavarozó, akkor valamivel lyukasszuk ki a tetőt a kívánt helyen, hogy kézzel is be tudjuk hajtani a csavart. 

Jó munkát!!! 😉

bútorfestés: Tűzpiros Ferrari szekrény II. rész

Tehát mint az látszik a korábbi bejegyzés utolsó képén (Ferrari szekrény I. rész), nem sikerült kikevernem az itthon talált festékekből a Ferrari pirosat, ezért másnap, hanyat-homlok rohantam a legközelebbi festék boltba és beszereztem A festéket. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha piros zománcfestékre fogok költeni…
Egyébként kellemes csalódás ezzel a színnel dolgozni, nagyon impulzív, szépen fed és csillog-villog mint egy Ferrari :-).
Na végre tűzpiros 🙂
Oké! Ez kész, de itt nem lehet megállni, mint azt látjátok a négy láb sem kerülte el a sorsát, belőlük lett a „kerék”. És mi van még egy versenyautón? Hát matrica, és persze logó. Átszellemülten vetettem rá magam a Google által feldobott márkajelekre, logókra, feliratokra.
Majd alkotói szabadságommal élve, az eredeti sárga alap helyett megtartottam a pirosat és erre pingáltam rá a fekete pacit.
Pajtikáim! Sablon nélkül!!! Tudok lovat festeni!!!
Ok! 1000 Ft-os kérdés: mi legyen egy Ferrari szekrény fogantyúja???
Mindent a cél érdekében! Ártatlan arc, kedveskedő hangsúly, kérdés:
– Fiúk, van Ferrari mecsátok???
– Nincs???
– Na, ne??
– Minek kell?
– Á, semmi???
– Azt akarod fogantyúnak?? Igaz? (lebuktam)
-Hát, Ferrari nincs!
– Tééényleg, na ne már, hogy a 100 kisautó közt nincs egy Ferrari??? Turiban tanult, ide nekem minden jó cuccot típusú mozdulatokkal átkutattam a dobozt, és…
Tényleg nincs 🙁
– Akkor rászerelem ezt a piros Porsche-t.
– Anyaaa, ne már Ferrari kell!!! Vegyél egyet!
– Ez a szekrény kezd nagyon sokba kerülni 🙁
Na jó, ha már ezt a marhaságot találtam ki, akkor venni kell egy Ferrari kisautót, irány a játékbolt. A játékboltban NINCS Ferrari :-O! Hrrr!!!
Márpedig, én addig nem megyek haza, amíg nem veszek egy piros Ferrarit! Bementem hát a játékbolt alatti Intersparba, ahol találtam végre egy Ferrarit, bár nem egészen ilyenre gondoltam…
Aztán addig-addig nézegettem, míg végül egész megtetszett, mert rájöttem, hogy olyan Tomis 🙂 Persze Ő is megkritizálta, amikor meglátta, de végül belátta, hogy ez tényleg Tomis! 🙂
Tomis :-))
Felszereltettem Vele!Kész a szekrény, hátra dőlhetek! Nézegetem a művet… Innen még hiányzik valami!
A másik oldal nagyon csupasz. Tudom már! Kell ide egy felirat is!
Google, újabb kutatás, Őkinyomtatta, én kivágtam. Van egy spéci sablon vágó szikém, most használtam először. Naon’ jó :-)!
Aztán festés.. Újra!
De, most aztán már tényleg kész!
És gyönyörű! Pont, amilyennek megálmodtam 🙂

bútorfestés: Tűzpiros Ferrari szekrény I. rész

Az első fiunk születése -helyesebben első szülöttünk, első találkozása az autóval- pillanatától tudom, hogy a fiúk egyszerűen az autózás tudományával jönnek a világra. Már az első alkalommal tudják, hogy mit is kell azzzal csinálni, lelkesen tolják brümmögnek, düzzsögnek, majd építik a garázst, a végeláthatatlan autóutakat stb, stb, stb.
A későbbiekben pedig, ha még egy Forma 1 rajongó nagypapa is kéznél van, akkor az Isten se menti meg a hímnemű gyermekeket, és menthetetlenül beszippantja Őket az autómánia.
Tomi fiunk tudja, hogy kb. 15 év múlva Ő lesz az új Michael Shcumacher, de legalábbis az egyik leghíresebb Forma 1-es pilóta. A karrier építését sem halogatta sokáig, az iskolában meg is alapította saját csapatát (bocsánat Kedves Olvasó, de a csapat neve egyelőre szupertitkos :-)). Van csapatfőnök, marketinges és persze “pitesek” is. Ők időről időre cserélődnek, mert előbb-utóbb mindenki versenyző szeretne lenni! De versenyző ebben a csapatban csak egy lehet, és ezt a helyet meg már betöltték ugye. 🙂
Tomi ezért néha-néha, nem által némi cselt bevetni, és mindenféle előnyökkel kecsegteti az Őt elhagyni szándékozó csapattagokat. Fent említett, manipulációknak köszönhetően, változó taglétszámmal ugyan, de a tanév végéig meg maradt a verseny istálló, kitűzővel, álmokkal, és némi vitával fűszerezve. 😉
És hogy, hogyan lesz az autómániából bútorfestés? ?
Hát úgy, hogy rátaláltunk erre a kis éjjeli szekrényre.

Itt már csiszoltam egy ideje!

 

Mondanom sem kell Tomi le stipi-stopizta magának, ezzel megpecsételve a szekrényke sorsát.
A fenti szekrényről azonban, hamarosan kiderült, hogy egy válogatós, makacs, báránybőrbe bújt farkas! Egy szeretni való huncut, pont mint akinek készül! :-))
Első szemrevételezéskor csinos retró formája ragadja meg a gyanútlan és felületes szemlélődőt. Egy réteg könnyen leváló régi festéssel hitegeti az embert, majd kiderült róla, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek látszik.
Nem elég, hogy a napokon át tartó csiszolás sem hozta meg a kívánt eredményt, mert mindenféle barna foltok éktelenítették, és helyenként a régi zöld festék sem volt hajlandó megadni magát, de csiszolás közben kiderül, hogy levált az alja is :-(.
Aztán volt még egy másik probléma is vele, még pedig hogy egyszerűen nem jött az ihlet, nem tudtam, összehangolni Tomit és a szekrényt. Pedig látszólag első látásra megszerették egymást! Nem is értem! Napokig ötleteltem, vajon mi az a szín és forma, ami illene mindkettejükhöz.
Ennek eredményeként az első biztos pont a fekete táblafesték volt! Régóta szemezek már ezzel, és mivel Tomikám imádja az általam írt üzeneteket eldöntöttem, hogy a szekrényke ajtaját táblafestékkel fogom lefesteni, így mindig irkálhatok, rajzolgathatok neki.
Tehát hosszas vívódás után abban maradtam magammal, hogy fehérre festem, és shabby chic-esen visszakoptatva fogja megkapni a gyermek.
Valahogy így:
forrás
De ez a nyavalyás szekrény sehogyan sem akart fehér lenni! Én mondom ez egy bestia!!! Már két réteggel kentem le, de még mindig így nézett ki :-(.
Kopottnak, kopott az igaz, csak nem úgy, ahogyan én szerettem volna látni. Két lehetőség állt előttem, az egyik, hogy hozom a baltát és tűzifát hasogatok belőle!
A másik, hogy elengedem a shabby-s álmot, és kitalálok valami mást. Ez utóbbi maradt megkértem hát Tomit találjon ki egy neki tetsző színt, azzal a megkötéssel, hogy az ajtón már ott van a fekete táblafesték, és marad is! Végül abban maradtunk, hogy Ő tulajdonképpen egy piros szekrényre vágyik.
Részlet a gyors eszmecseréből:
– Piros!!! És az jól megy a feketéhez is! Nem Anya???
– Piros??? Biztos vagy benne? Nem lesz lányos??? Nem festem újra a jövő héten!
– Nem szerintem nem lányos a piros!!!
Tomi határozottsága meggyőzött! Lementem a garázsba piros festéket kutyulni, és akkor kutyulás közben végre megjött az ihlet. Egy tűzpiros Ferrari képében.
Nektek megvan ez a rész a Verdákból???

Anya is Tomi is imád csak Ferrari, tűzpiros Ferrari!!!

Ez meg mi??? Mondom tűz piros, nem rózsaszín..

 

 Folytatása következik!

Kreatív konyha: Káposzta a’ la bolognese

káposzta a' la bolognese
 
Amikor nyakig vagyok valamiben, mint például most a nyárban, a bútorfestésben, konyha újjászületésben stb, előfordul, hogy  kevesebb időt szentelek a tervezésnek. Így elmarad a menü gondos kimunkálása is, pedig annak is megvan az előnye. Mert, ha tervezek, akkor egyszerűbb a dolgom, hiszen a lista alapján megveszem, amire szükségem van a hétre, kifüggesztem, hogy mit főzök és reggel már csak a megvalósítás van hátra. Ez iskola időben , nyaralás előtt nagyon praktikus. 
De a tervezés során eltűnik a kreativitás, és az újító alkotás a konyhából, hiszen a menüt általában olyan ételekből állítom elő, amik úgymond zsigerből jönnek. Ti, hogy álltok ezzel?
Ezért is nagyon jó az, ha más tevékenység, elfoglaltság miatt, valamint az alábbi pontokban részletezett sürgető behatásra születnek meg a finomabbnál, finomabb újdonságok, amik aztán később mehetnek a menübe:-))
 
  1. És elhangzik a mondat: Anyaaa, nagyon éhes vagyok!
  2. Éhes férj haza jön a napi robot után, és állandóan a hűtőt, vagy a spajzot szemrevételezi és azt találgatja, hogy vajon termett-e benne valami az eltelt 2 percben. 
  3. Ránézek az órára, a fejemhez kapok és megállapítom: Jesszus, már ebédidő van én pedig még nem főztem semmit!!!
 
 Ilyenkor gyorsan szemrevételezem én is a hűtőt, a kamrát, majd az ott lévő alapanyagokból összeállítok valamit. A legutóbbi ilyen alkalom után, Levikém meg is jegyezte, miközben a vállam veregette: Hm ez finom volt! Hát igen Anya, aki tud, az tud!!! 🙂
 
Ezt találtam most:
 
  • 1 nagy fej káposzta
  • 0,5 kg darált sertés hús
  • 3 db lédús paradicsom
  • 4 db friss bazsalikom levél
  • 1 nagy hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma, 
  • 1 tk. morzsolt kakukkfű
  • só, bors
  • 2 ek. eritrit
  • 3 ek. zsiradék
 
Imádom a wokot, én az ilyen nagy mennyiségű, mindent bele típusú ételeket rendszerint ebben készítem el. És még soha sem csalódtam, most is ebben láttam hozzá az elkészítésnek. 3 ek. zsiradékon megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzátesszük a darált húst, a zúzott fokhagymát, sózzuk és borsozzuk és megszórjuk a kakukkfű egy részével.
Amíg pirul felkockázzuk a paradicsomot, és a bazsalikom leveleit is apróra vágjuk. Ha már barnás színt kapott hozzáadjuk a paradicsomot, a bazsalikomot, a két evőkanál eritritet, majd felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, mérsékeljük alatta a lángot, és fedőt teszünk rá. Amíg lassan fövöget, laskára vágjuk a káposztát, és már hozzá is tehetjük a raguhoz, fedő alatt pedig kb. 15 perc alatt készre főzzük. Ha már puha a káposzta kikapcsoljuk alatta a gázt, még kóstoljunk rajta egyet, és ha szükséges sózzuk,borsozzuk, és szórjuk meg még egy kis kakukkfűvel! 
 
káposzta a' la bolognese CMax. 40 perc, és már tálalhatjuk is! 😉
 
 
 Jó étvágyat!!!
 
 

Paleo pizza, vagy legyen inkább pazza? :-))

Pazza szelet
Sokáig merengtem ennek a posztnak a címén, ugyanis, itt és most arra készülök, hogy megosztom országgal-világgal az általam kreált paleo pizza receptjét. A merengésem oka pedig az, hogy a pizza , amin nevelkedtünk az a kelt tésztás finomság, amit egy paleo egy életre elfelejthet. 🙁
De nem tud és ezért próbálkozik!
A kereső csak úgy ontja magából a recept alternatívákat… én csak a Pocak Pannáét készítettem el a leírás szerint, mert a receptjeit egyébként nagyon szeretem. De nekem a pizza nem összeegyeztethető egy tojásos mandulás tésztával. 🙁
 
Számtalan kísérlet után sem sikerült azt az ízvilágot tökéletesen modellezni, de a próbálkozásaim eredményeként azért létre jött, egy arra hasonlító, már megjárja kategóriájú tészta, a feltét pedig ugyanaz mint korábban! 🙂
Tehát olyan is meg nem is, és hát azért finom is, és csinos is, tehát igazán megér egy posztot!
A merengésemnek Ővetett véget az autópályán hazafelé meglehetősen fáradt elmeállapotban! De előtte idekívánkozik az előzmény!
Szoktunk játszani szó összerakót, amikor két, három szóból egy új vicces születik, pl: amikor a pulink megesett a szomszéd ronda keverék kutyájától és készültünk túladni a kiskutyákon, felmerült a kérdés: de hogyan is hirdessük meg a kiskutyákat? Fajtája: puli-keverék azaz a puverék! :-))
 
Szóval meséltem neki a dilemmámat, és hogy valószínűleg valami kenyérlángos néven fogom illetni a művet. Erre Ő rávágta, miért nem hívjuk így: pazza, avagy paleo pizza! :-)))
Hozzávalók: 
(1 gáztepsire való lesz belőle)
 
150 gr. mandula liszté őrölve
100 gr. szezámliszt
100 gr. len (Szerelmem szerint kicsit lenes lett az íze, ezért legközelebb csak 50 gr. lenmaglisz és 50 gr. tökmagliszt, vagy amarántliszt lesz benne, de nekem egyébként finom volt így is)
1 tk. Psyllium
2 tk. só
½ dl olívaolaj
½ tk. szódabikarbóna
friss bazsalikom apróra vágva
és annyi vízamivel a tészta terülős -a kenyérhez képest- hígabb állagú marad.
A len és a psyllium sok vizet felvesz! Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra, és béleljük ki a tepsit sütőpapírral.
A tészta összetevőit egy nagy tálba keverjük robotgéppel egyneműre, első körben 3 dl vizet adjunk hozzá. Majd hagyjuk kb. 10 percet állni, ezalatt megszívja magát a psyllium és a len. A pihenő után még tegyünk hozzá vizet, és addig adagoljuk, amíg a tészta ragacsos, kenhető, de nem folyós lesz! Beletesszük a tepsibe, egyenletesen elterítjük, és a forró sütőben 10 perc alatt elősütjük!
Még csupaszon
Paradicsomszósz:
 
2 db érett paradicsom
½ dl olívaolaj
1-2 gerezd zúzott fokhagyma
só, bors, bazsalikom
Botmixerrel összetörjük a paradicsomot, hozzáöntjük az olívát a fokhagymát és a fűszereket, keverünk rajta még egyet és rákenjük a tésztára. 
Feltétet ízlésünk szerint pakolgassunk, a miénkre most került paraszt sonka, szalámi, mángold hagyma, és paradicsom. Sajt helyett a következő keveréket használtam: 2 tojás sárgája, 1 dl növényi tej, 1 evőkanál amarant liszt, só. Ezzel öntöttem nyakon a tepsi tartalmát, olyan jól sikerült, hogy Hanna meg is kérdezte: Raktál rá sajtot??? :-))
Felöltöztetve 🙂
Megsült a pazza!

Jó Étvágyat!

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!