Hol volt, hol nem volt….

Volt egyszer egy valaha jobb napokat látott fésülködő szekrény, nagyon rég készült, valamikor 1920 és 40 között, pontosan már Ő sem emlékszik az idejére. A szegény vitrines szekrénykének először a tükrét szerelték le, majd hosszú kecses lábaitól és megfosztották…

Így elárvulva várta, hogy új életet kezdhessen valahol. Történt aztán, hogy jött egy álruhába öltözött jó tündér vagyis Én :-)) és meglátta benne a szépséget. Majd gyorsan barátságot is kötöttek, a tündér férje hevesen tiltakozott, majd morogva pakolta be az autóba, majd ki az autóból, miközben a tündér, vagyis még mindig Én diadalittasan vigyorgott….

A testvérei, akikkel együtt jött, mind kaptak már valami új ruhát, az egyik babakonyha lett (ja, hogy ezt még nem mutattam, na majd karácsony előtt :-)) A másik névnapi ajándék lett Csíkos éjjeli szekrény, a vízlóca pedig cipős szekrény. Már csak ő árválkodott lent egyre magányosabban.
Aztán ahogy megjött a nyár újra felélénkült, a hely ahol éldegélt, jöttek mentek a bútorok. Egy szép napon a jó tündér, aki önkénteskedni is szokott elvállalta, hogy a Holdam (aki nem ismer minket, az itt olvashat részletesen egyesületünkről www.holdam.hu) régiség vásáros kitelepülésére segít elkészíteni -a most kapaszkodjatok meg- az önkéntességet népszerűsítő táblát.

Khm..szóval a jó tündér képességei is korlátozottak, ezért segítségül jött egy másik tündér Z. Eszter barátnő személyében, aki járatos az efféle táblafestési ügyekben. Ő volt tehát a szakember én pedig a segédmunkás, és ipari tanuló. Együtt elkészítettük ezt:

Ugye milyen szép lett???

Végül a vitrinke ajtajára sk. festettem ezt:
A gomb még hiányzik, de a galambra különösen büszke vagyok! No jó, azért továbbra sem leszek népi iparművész ;-))

És hogy együtt, hogy fest az itt látható, azért egész jó lett nem???

És végre felkerült a falra!