Ötletvár

Mint azt egy másik bejegyzésemben már említettem legkisebb kisfiunk ma, éppen ma ünnepli első szülinapját. Tegnap, magamban végig vettem az elmúlt egy év eseményeit, és arra jutottam, hogy rendkívül sok érdekes, izgalmas dolog történt velem, velünk. Olyan változásokat, lehetőségeket hozott az utolsó szülés-születés (élmény), ami szinte kinyitotta a lelkem és a szellemem egy új élet felé, és persze velem együtt a család többi tagjának is sok újdonságot adott!
Somácskám, meg persze hatalmas utat tett meg kis “gubacsból”, vidám mókázó, örökmozgó nagyfiú lett! Mozdonyt vezet, csapat játékos, rendet rak a konyhaszekrényben, mászik, a talpán is tud :-)), huncutkodik, fest, egyedül eszik és SZERETI az Anyukáját! 🙂

Életem egyik legjobban sikerült tortája, még a nagyszülők is csak szuperlatívuszokban tudtak róla nyilatkozni! :-))

Egyetértesz?

Étcsokoládé rajongóknak kötelező!!!

Jó étvágyat! 🙂

Volt egyszer egy valaha jobb napokat látott fésülködő szekrény, nagyon rég készült, valamikor 1920 és 40 között, pontosan már Ő sem emlékszik az idejére. A szegény vitrines szekrénykének először a tükrét szerelték le, majd hosszú kecses lábaitól és megfosztották…

Így elárvulva várta, hogy új életet kezdhessen valahol. Történt aztán, hogy jött egy álruhába öltözött jó tündér vagyis Én :-)) és meglátta benne a szépséget. Majd gyorsan barátságot is kötöttek, a tündér férje hevesen tiltakozott, majd morogva pakolta be az autóba, majd ki az autóból, miközben a tündér, vagyis még mindig Én diadalittasan vigyorgott….

A testvérei, akikkel együtt jött, mind kaptak már valami új ruhát, az egyik babakonyha lett (ja, hogy ezt még nem mutattam, na majd karácsony előtt :-)) A másik névnapi ajándék lett Csíkos éjjeli szekrény, a vízlóca pedig cipős szekrény. Már csak ő árválkodott lent egyre magányosabban.
Aztán ahogy megjött a nyár újra felélénkült, a hely ahol éldegélt, jöttek mentek a bútorok. Egy szép napon a jó tündér, aki önkénteskedni is szokott elvállalta, hogy a Holdam (aki nem ismer minket, az itt olvashat részletesen egyesületünkről www.holdam.hu) régiség vásáros kitelepülésére segít elkészíteni -a most kapaszkodjatok meg- az önkéntességet népszerűsítő táblát.

Khm..szóval a jó tündér képességei is korlátozottak, ezért segítségül jött egy másik tündér Z. Eszter barátnő személyében, aki járatos az efféle táblafestési ügyekben. Ő volt tehát a szakember én pedig a segédmunkás, és ipari tanuló. Együtt elkészítettük ezt:

Ugye milyen szép lett???

Végül a vitrinke ajtajára sk. festettem ezt:
A gomb még hiányzik, de a galambra különösen büszke vagyok! No jó, azért továbbra sem leszek népi iparművész ;-))

És hogy együtt, hogy fest az itt látható, azért egész jó lett nem???

És végre felkerült a falra!

Tegnap, amikor drága párom a fárasztó nap után hazaért, -szokás szerint- gyorsan szét nézett, hogy mit hagytak a gyerekek az ebédből. Meglelte, megkóstolta és egy hm… ez na’on jó, posztoltad már??? kérdés kíséretében eszegette tovább. Gyorsan rávetettem magam, és kivettem a kezéből a tányért, lefotóztam majd -megnyugodva- visszaadtam éhes férjecském kezébe, hogy bevégezze sorsát. :-))
Ennek a nokedlinek az a különlegessége, hogy tojásfehérje nélkül készült így az arra érzékenyek és a babák (9 hónapos kor felett) is fogyaszthatják, ha félünk a káposzta puffasztó hatásától, akkor le lehet cserélni spenótra, paradicsomra, karfiolra, vagy húsra is, mi már ezeket a variációkat is kipróbáltuk.
Igazság szerint a lenmagliszten kívül bármelyik paleo liszt alkalmas a gyártásra, a lenmagtól szétmálik a nokedli, nem marad egyben, ha kerül is bele, csak nagyon spórolósan használjuk, tényleg szörnyű, már ezt is kipróbáltam :-(!

A felhevített zsiradékba tesszük a káposztát, sózzuk és átforgatva pirítgatjuk, majd felengedjük vízzel és puhára pároljuk, ha kész összekeverjük a kiszaggatott nokedlivel.

Az összhatás a sztrapacskára emlékeztet!